Központi fűtőberendezések vizsgálata és átadása

A szerelési munkák végén a fűtőberendezést különböző próbákkal vizsgáljuk, mert meg kell állapítanunk, hogy helyesen végeztük-e el a szerelést, kifogástalanul működik-e a berendezés. Az első vizsgálat a tömörségi próba. Célja a csővezetékek, a fűtőtestek, a kazánok, a szerelvények és az összes csatlakozási, illetve kötési helyek tömörségének ellenőrzése. Nagyobb fűtőberendezések szerelésének előrehaladása közben, szakaszonként is tartunk tömörségi próbát, a szerelés befejezése után pedig újabb víznyomáspróbával ellenőrizzük az egész berendezés tömörségét. A tömörségi vizsgálat után üzempróbával ellenőrizzük, hogy jól működik-e a berendezés, és hogy általánosságban megfelelő-e. Az üzempróba közben kerül sor a fűtőberendezés első beszabályozására is. Az üzempróba után, az észlelt hibák kijavításával, illetve a hiányok pótlásával a berendezést a fűtési próbához és a műszaki átadáshoz készenléti állapotba hozzuk. A fűtési próbával ellenőrizzük a tervezés és a számítás helyességét, az előírt belső hőmérsékleteket, a berendezés hatásfokát és teljesítményét. A fűtési próba idején szabályozzuk be másodszor a berendezést. Az eredményes fűtési próba után vagy azzal egyidőben kerül sor a berendezés műszaki átadására. Az átadási vizsgálatok kiterjednek mind a tervezési, mind a kivitelezési munkák ellenőrzésére.

Tömörségi próba

A központi fűtőberendezések csőhálózatának tömörségét a csövek részére készített falihornyok, mennyezet- és faláttörések befalazása előtt víznyomáspróbával ellenőrizzük. Ehhez a csőhálózatba egy kéziszivattyút és egy feszmérőt építünk be. A tömörségi próbához szennyeződéstől mentes, tiszta, hideg vizet használunk. A berendezés feltöltésekor dugókkal lezárjuk a csőhálózat csatlakozásait, és csak a legfelső végponton levő nyílásokat hagyjuk nyitva, hogy a csőhálózatban levő levegő ezeken keresztül távozhasson el. Ajánlatos emeletről emeletre figyelni, hogy a víz a csőhálózatban milyen szintet ért el, és amint a felső nyílásokban jelentkezik, ezeket is tömören el kell dugaszolni. A víznyomáspróba közben a csőhálózat összes idomait és hegesztési helyeit 1,5—2 kp-os kalapáccsal erőteljesen megveregetjük. Ha a nyomáspróba ideje alatt a csőhálózatban tömítetlenség mutatkozik, a csőhálózatba beépített feszmérő mutatója bizonyos idő múlva esik. A próbanyomás mértéke a melegvízfűtésű berendezésekben: a csőhálózat legmélyebb pontján levő vízoszlopnyomás -1-1,5 at (1,47 bar), de legalább 5 att (5,88 bar); kis- és középnyomású gőzfűtésű berendezésekben: a csőhálózat legmélyebb pontján levő vízoszlopnyomás +1,5 at (1,47 bar), de legalább 3 att (3,92 bar); nagynyomású gőzfűtésű berendezésekben: az üzemi nyomás másfélszerese + l a t (0,98 bar). Sugárzó fűtőberendezések beépített fűtőkígyóit és vezetékeit bebetonozásuk előtt 40 att (40,2 bar)-al próbáljuk ki. Távvezetékeket az üzemi nyomás kétszeresével, de legalább 10 att (10,8 bar)-al próbálunk ki. A nyomáspróba időtartama minden esetben a berendezés teljes felülvizsgálásához szükséges idő, de legalább 30 perc; a próba akkor eredményes, ha az ellenőrző feszmérő mutatója ez idő alatt nem esik. A fűtőtestek tömörségét az elemek összeépítése után, de még beépítésük előtt próbáljuk ki. Az öntöttvas, alumínium és acélcső fűtőtestek próbanyomása 5 att (5,9 bar), az acéllemezből sajtolt fűtőtesteké 2 att (2,9 bar). Az öntöttvas kazánok tömörségét a tagok összeszerelése után, de még beépítésük és a durva szerelvények felszerelése előtt próbáljuk ki. A melegvízkazánok tömörségi próbáját 6 att (6,9 bar)-al, a gőzkazánokét 2 att (2,9 bar)-al végezzük. A fűtőtestek és a kazánok tömörségi próbája akkor eredményes, ha legalább 10 percig tart, és az ellenőrző feszmérő mutatója ez idő alatt nem esik, tehát nem mutat tömítetlenséget. A fűtőtestek felszerelése után újból feltöltjük a berendezést tiszta vízzel, és közös nyomáspróbával megvizsgáljuk az egész berendezés tömörségét. Melegvízfűtésű berendezések esetén az öntöttvas kazánokat és a tágulási tartályt, gőzfűtésű berendezések esetén az öntöttvas kazánokat és a biztonsági állványcsövet vakperemezéssel lekapcsoljuk a berendezésről. Távvezetéki alállomás próbájakor is vakperemet teszünk a távvezeték csatlakozási helyére. Tömörségi vizsgálatokkor az időjárási viszonyokra is figyelemmel kell lennünk. Tudvalevő ugyanis, hogy fel melegedéskor a víz tágul, illetve zárt rendszerben nyomása növekszik. Ha tűző napsütés éri a csővezetéket, akkor a benne levő víz nyomása nő, ha viszont tűző napsütésben kezdjük a nyomáspróbát, de közben a napsütés megszűnik, akkor a feszmérő mutatója esik, noha a berendezésben semmiféle tömörtelenség nincs. Ezért a nyomáspróbát olyan időben tartsuk meg, amikor a berendezés egy részét sem éri tartósan napsütés. Ha az épületen belül a hőmérséklet fagypont alatt van, nem ajánlatos nyomáspróbát tartani, mert a próbavíz megfagyhat. De ha a próba nem odázható el, akkor fagymentesítenünk kell a próbavizet úgy, hogy a külső hőmérsékletnek megfelelően konyhasót (NaCl) keverünk bele. A keverés aránya: —7 °C-ig 10%, - 1 2 °C-ig 15% és - 1 8 °C-ig 20% konyhasó. Sugárzó fűtőberendezések próbájához a vizet denaturált szesz belekeverésével fagymentesíthetjük. (Konyhasóoldat azért nem használható, mert a fűtőkígyók nem öblíthetők ki megfelelően.) A denaturált szesz keverési aránya a külső hőmérsékletnek megfelelően: — 5°C-igl6% , — 10°C-ig22%, — 15°Cig 28%. A tömörségi próba végén a berendezést a legalsó pontján levő bő nyíláson keresztül azonnal ürítsük le, és — fagymentes időben — tiszta vízzel kétszer egymás után öblítsük ki. (Sugárzó fűtőberendezések csőkígyóit ajánlatos még kompresszorral külön kifúvatni.) A tömörségi vizsgálatok eredményét jegyzőkönyvbe kell foglalni. A tömörségi próbán és a jegyzőkönyv felvételkor jelen kell lennie az építtető műszaki ellenőrének, ezért őt a próba időpontjáról és helyéről írásban értesíteni kell.

Üzemi próba

A szerelési munkák befejezése és a tömörségi vizsgálatok elvégzése után próbafűtéssel győződhetünk meg arról, hogy működik-e a berendezés, és általában kielégíti-e a tervezés előírásainak megfelelő követelményeket. (A kazánok üzemében nem mutatkozik-e valamilyen rendellenesség? Az összes fűtőtestek egyszerre melegszenek-e fel? A berendezés üzeme zajtalan-e? A vezetékek szabad tágulása biztosított-e? A légtelenítés működik-e? A szabályozó és biztonsági berendezések jól vannak-e beállítva? Az elzáró és szabályozószerkezetek kezelhetők-e? És így tovább.) Az üzempróbát mindig a kémény felfűtésével kell előkészítenünk: fával tüzet rakunk a rókatorokban, és a kéményt jól előmelegítjük. Ezzel elérjük azt, hogy a kéménynek mindjárt az induláskor megfelelő huzata van. Melegvízfűtésű berendezések kazántelepét (illetve ellenáramú készülékeit vagy a távvezetéki alállomást) úgy helyezzük üzembe és úgy üzemeltetjük, hogy a berendezésben levő fűtővíz hőmérséklete ne haladja meg a 40 °C-ot. A 40 °C-os fűtővíz keringésekor az összes fűtőtesteknek teljes egészükben közel egyenletesen és egyszerre kell melegedniük. Üzempróba közben e fűtővízhőmérsékleten kellelvégeznünk a berendezés előírt első beszabályozását. Ez az ún. finom beszabályozás, amikor a kettős beállítású radiátorszabályozó és elzáró szelepek palástjainak elforgatásával szabályozunk: az előbb melegedő fűtőtestek szelepeit fojtjuk, a később melegedőkét nyitjuk. A durva beszabályozást már a terv megoldja, mert a tervezők a nyomásfeleslegek elhasználása végett az egyes felszállóvezetékekbe fojtócsőszakaszokat és fojtótárcsákat terveznek be. Ezeknek helyes tervezése és szerelése esetén a fűtőtesteknek nagyjából egyenletesen és egyidőben kell felmelegedniük. Ha az üzempróba közben egyes fűtőtestek egyáltalában nem melegednek fel, akkor először azt kell megvizsgálnunk, hogy ezt szerelési hiba okozza-e (csővezetékdugulás, légzsák, helytelenül beépített vagy hibás elzáró-, ill. szabá­ lyozószerkezet stb.). Ha a hibát nem találjuk meg, illetve megbizonyosodunk arról, hogy nem szerelési hibáról van szó, leghelyesebb azt a tervezővel közösen felderíteni, s vele együtt határozni a hiba megszüntetésének módjáról. Üzempróba közben a lehűltvíz-gyűjtő hőmérőjén ellenőriznünk kell a külső hőmérsékletnek megfelelő fűtővíz-hőfokesést is. A berendezés megvizsgálása és a fűtőtestek beszabályozása után fokozatosan 90 °C hőmérsékletre melegítjük fel a fűtővizet, és a berendezés huzamosabb üzemeltetése közben a következőket vizsgáljuk: nincs-e tömítetlenség, kezelhetők-e és működnek-e az összes szabályozó- és elzárószerkezetek, nem okozott-e a hőtágulás alakváltozást a berendezésben, nincs-e valahol légtelenítési zavar és végül zajtalan-e a berendezés üzeme. Az üzempróba végén a kazánok tűzteréből kihúzzuk a parazsat, vagy lezárjuk a gázégőt, illetve olajégőt, és a berendezésből annak legalsó pontján, bő nyíláson keresztül, még meleg állapotában, hirtelen kiengedjük a fűtővizet. Majd az ürítés után leszereljük a kazánok fűtővízelvételi csonkjait, a töltő- és ürítőcsap peremeit, és a teljesen lehűlt kazántagokat gumitömlő segítségével hideg vízsugárral felülről lefelé gondosan kiöblítjük. Az ürítéssel és a kiöblítéssel eltávolítjuk a szerelés közben a berendezésbe került olajat és szennyeződéseket. Ezek után hideg vízzel újból feltöltjük a berendezést, és az üzempróbát befejezzük. Sugárzó fűtőberendezések üzempróbájának kezdetén a fűtővíz hőmérséklete csak 1—2 °C-kal lehet magasabb az épületben levő átlagos hőmérsékletnél. Befűtés után a fűtővíz hőmérsékletét, éjjel-nappali üzem mellett, 24 óránként 2 °C-kal emelve, 35 °C-ra melegítjük fel, és ezen a hőfokon tartva végezzük el a vizsgálatokat, illetve a fűtőkígyók első beszabályozását. A továbbiakban a berendezést éjjel-nappali üzem mellett 24 óránként 2°C-os emelkedéssel fűtjük fel 35 °C-ról a tervben előírt legmagasabb fűtővíz-hőmérsékletre. Ezután huzamosabb üzemeltetés közben elvégezzük a melegvízfűtésű berendezések szokásos — az előzőkben leírt — üzempróbáját. A berendezést azért kell lassan felmelegíteni, hogy a beton szerkezetekben, a mennyezetek vakolatában kár ne keletkezzék. Sikeres üzempróba után a fűtővíz hőmérsékletét 12 óránként 5 °C-kal csökkentjük és így fejezzük be a fűtést. Gőzfűtésű berendezések üzempróbáját a melegvízfűtésű berendezések üzempróbájához hasonlóan végezzük el a műszaki leírásban megadott legnagyobb üzemi gőznyomás alatt. Ha az öntöttvas kazánokban az üzempróba végén előírt alapos belső lemosás után is erősen hullámzik, vagy habzik a vízszint, a kazánok üzemét leállítjuk, és előkészítjük őket kifőzéshez. Felső csatlakozó íveikről leszereljük a csőcsonkokat, hogy szabadon legyenek, és tiszta vízzel a vízállásmutató közepéig feltöltjük a kazánokat. A kazán minden négyzetméter fűtőfelületéhez 0,1 kg szódát adagolunk a kazánba, majd gyenge tűzzel egy órán át forraljuk a vizet. Ezután a kazánt a kondenzcsatlakozásokon keresztül a felső csonk széléig töltjük fel vízzel, és a vizet további három órán át forraljuk. Utána a kazán tüzelését megszüntetjük, és a vizet az alsó csonkon keresztül leengedjük. A leeresztés után a kazán belső felületét a felső csonkon át erős vízsugárral lemossuk, de előbb megvárjuk, hogy a kazántagok teljesen lehűljenek. A kifőzést addig kell ismételnünk, amíg a kazánban a vízállás hullámzása, ül. habzása meg nem szűnik. Az üzempróbáról és eredményeiről jegyzőkönyvet kell felvennünk.

Készenléti állapot

Az üzempróba elvégzése után a központi fűtőberendezést előkészítjük a fűtési próbára és a műszaki átadásra. Az átadás időpontját az építtetővel közösen tűzzük ki. E kitűzött időpontig még a következőket kell elvégeznünk: Az esetleges hiányokat —- a költségvetés és a tervek előírásainak megfelelően — pótoljuk. A berendezés tervdokumentációját a kivitelezésnek megfelelően helyesbítjük. Szükség esetén vázlatos, szöveges kezelési utasítást készítünk a berendezés szakszerű kezeléséről, ez a kazánok típusától függően tartalmazza a kazánkezelési utasítást is. Melegvízfűtésű berendezésekhez elkészítjük a különböző külső hőmérsékleteknek megfelelő fűtővíz- és lehűltvíz-hőmérsékletek táblázatos összeállítását. A sugárzó fűtőberendezés üzembetartásához szükséges, a külső hőmérséklettel összehangolt fűtővíz-hőmérséklet adatokat a tervező bocsátja a szerelővállalat rendelkezésére. A felsorolt utasításokat, táblázatokat célszerűen kéreglemezre ragasztva, üvegezett keretbe foglaljuk. A fűtőberendezés gazdaságos működésének vizsgálatához szükséges mérőműszerek részére a következő csatlakozásokat kell elkészítenünk: A lehűlt víz hőmérsékletének mérésére — ha nincs beépített lehűltvíz-hőmérő — a közös gyűjtővezetéken 3/4"-os, belső menetes, ledugózott mérőcsonkot készítünk. Vigyázzunk arra, hogy a mérőcsonkba szerelendő ellenőrző hőmérőt hősugárzás ne érje, és számlapja könnyen megvilágítható, jól leolvasható legyen. Ha a közös gyűjtővezeték két vagy több szárnyvezetéket fog össze, a mérőcsonkot az összefogás pontjától legalább 1 m távolságra kell szerelni. Ha a szárnyvezetékek közvetlenül csatlakoznak a kazán vagy az ellenáramú készülék gyűjtőjére, akkor mindegyik szárnyvezetékre külön mérőcsonkot szerelünk. A szivattyúnyomás mérésére — amennyiben nincs beépített diíferenciálnyomásmérő — mindegyik fűtési szivattyú szívó- és nyomóvezetékébe a csatlakozás előtt, illetve után 0,15 m-re 3/4"-os, belső menetes, ledugózott mérőcsonkot készítünk. A kazán utáni kéményhuzat mérése végett — amennyiben huzatmérő műszert nem szerelünk fel, és gyárilag készített mérőcsonk sincs — a kazánok valamennyi füstcsonkjára l/2"-os, belső menetes ledugózott mérőcsonkot készítünk. Ezek a mérőcsonkok a füstgáz összetételének és hőmérsékletének mérésére is felhasználhatók. Füstgázelszívó ventillátorral üzemeltetett berendezésben a ventillátor csatlakozásától, illetve a csatlakozóidomtól a nyomóoldalon 5D, a szívóoldalon 3D távolságra 15 mm átmérőjű, tömített, lemeztakarású furatot készítünk, a ventillátor és a füstgáz jellemző adatainak mérésére. A felsorolt mérőcsonkokat még akkor is el kell készítenünk, ha erről a tervutasítás nem rendelkezik. Az ezzel kapcsolatos költségeket az építtetőnek felszámíthatjuk.

Fűtési próba

A fűtőberendezés készenléti állapotba helyezése után tartjuk meg a fűtési próbát. Ezzel a következőket kell megállapítanunk: teljes terhelés esetén felfűthető-e a kazán 90 °C-ra, illetve gőzfűtés esetén tudjuk-e tartani az előírt gőznyomást; tudjuk-e biztosítani a berendezés a tervben előírt belső hőmérsékleteket és egyéb követelményeket; kielégítő-e a hatásfoka, teljesítménye az előírt körülmények figyelembevételével. A fűtési próbát megelőzően az épület összes helyiségeit legalább 3 napon át rendszeresen fűteni kell, és biztosítani kell bennük a rendeltetésüknek megfelelő hőmérsékletet. Ha a berendezés előzőleg még nem volt használatban, legalább 8 napon át kell folyamatosan és rendeltetésszerűen fűtenünk. A fűtési próbát megelőző 3, illetve 8 napos üzem alatt állandóan tartanunk kell a külső hőmérsékletnek megfelelő fűtő víz-hőmérsékletet, illetve az előírt gőznyomást. A fűtési próbát lehetőleg olyan napon tartsuk, amikor a külső hőmérséklet 0 °C vagy ennél alacsonyabb, a helyiségeket ennek arányában túl kell fűtenünk. A fűtési próba folyamán a helyiségek közepén 1,5 m magasságban elhelyezett, hitelesített hőmérővel mérjük a hőmérsékletet. A helyiségekben mért hőmérsékleteknek — a kazánok (hőcserélő készülékek) túlterhelése nélkül — egyezniük kell az előírt belső hőmérséklettel, ha az ablakok és az ajtók jól záródnak, s a térelhatároló szerkezetek a terveknek megfelelően készültek. A fűtési próba alkalmával a berendezést ismét beszabályozzuk, mégpedig úgy, hogy azokban a helyiségekben, amelyekben a mért hőmérsékletek meghaladják az előírt értékeket, a fűtőtest-szelepeket fojtjuk, azokban pedig, amelyekben a hőmérséklet nem éri el az előírt értéket, a fűtőtest-szelepeket nyitjuk. A fűtési próba kiterjed az öntöttvas-tagos kazánok légtömörségi vizsgála­ tára is, amellyel a kazántagok megfelelő összeillesztését ellenőrizzük. A tömör illeszkedés biztosítása előfeltétele a kazánok jó hatásfokának, és sok esetben az előírt teljesítmény eléréséhez szükséges kéményhuzatnak is. A fűtési próba kiterjedhet a kazánok hatásfokának megállapítására is. A kazán hatásfokát a termelt melegvíz, illetve gőzmennyiség hőtartalmának és az elégetett tüzelőanyag hőtartalmának viszonyából számíthatjuk ki: hasznosított hőtartalom kazánhatásfok = —-------------- —------:-------. bevezetett hotartalom A bevezetett hőtartalom és a hasznosított hőtartalom közötti különbség a tüzelési veszteség. A hasznosított hőtartalmat vízfűtésű berendezések esetén a kazánból, illetve az ellenáramú készülékből távozó és abba érkező víz hőmérsékletkülönbségének és mennyiségének szorzata, gőzfűtésű berendezések esetén a kazánból távozó gőz mennyisége (lecsapódás után kalibrált edényekben mérjük), hőmérséklete és nyomása határozza meg. A bevezetett hőtartalmat az elhasznált tüzelőanyag mennyiségének és fűtőértékének szorzatából számíthatjuk ki. Mérésekkel ellenőrizhetők a kazán tüzelési veszteségei is. A kéményen át távozó füstgáz okozta hőveszteséget a távozó füstgáz hőmérsékletéből, a gázelemzés adataiból számított mennyiségéből és a fajhő középértékéből számíthatjuk ki. A füstgázzal elégetlenül távozó éghető gázok okozta hőveszteséget a füstgáz-átlagmintával megállapított szénmonoxid-, metán- és hidrogéntartalomból és égéshőjükből számíthatjuk ki. A hamuban maradt éghető szénrészek okozta veszteséget a hamu kieégetésével állapíthatjuk meg. Kazánok hatásfokának mérésekor a mérés időtartama legalább 8 óra. A jellemző értékeket legalább 1/2 órás időközökben állapítjuk meg. Ezek átlagolásával, illetve összegezésével számítjuk ki a kazán hatásfokát. A kazánteljesítmény az 1 m 2 kazánfűtőfelületre eső, óránként hasznosítható hőtartalom, tehát a mért összes hasznosított hőtartalom és a kazán fűtőfelületének hányadosa. Számértéke a kazán- és a rostélyszerkezettől, a használt tüzelőanyagtól és a huzaterősségtől függ.

 

A berendezés műszaki átadása

A központi fűtőberendezések átadása a következő két részből áll: ideiglenes átadás közvetlenül a berendezés használatbavétele előtt, a berendezés tervszerinti átvételével, végleges átadás, az ideiglenes átadást követő egy év múlva. Az ideiglenes és a végleges átadás között eltelt idő a jótállási év. Az átadás időpontját a kivitelező vállalat legalább 15 nappal előbb írásban köteles közölni az építtetővel és a tervező vállalattal. Átadáskor a külső hőmérséklet nem lehet magasabb 0 °C-nál. Az átadási vizsgálatok és próbák a következőkből állnak: a berendezés kivitelezésének általános vizsgálata, a berendezés víz- és légtömörségének vizsgálata, a berendezés különböző részeinek kipróbálása működésük vizsgálatával, a működés egyenletességének és szabályozhatóságának vizsgálata, és végül indokolt esetben a berendezés gazdaságossági vizsgálata. A berendezés kivitelezésének általános vizsgálatakor a tervek és a költségvetés alapján ellenőrizzük a berendezés különböző részeinek elhelyezését, kivitelezését és minőségét. Megvizsgáljuk a hő- és hangszigetelések anyagát, minőségét, kivitelezését és terv szerinti vastagságát. A csővezetékeket a falhornyok és a padlócsatornák befedése előtt kell ellenőrizni, ezek tehát az ideiglenes átadásig nem fedhetők be. A berendezés víz- és légtömörségét tömörségi próbával ellenőrizzük, ill. átadáskor elég a tömörségi vizsgálat jegyzőkönyvét megtekinteni. A berendezés különböző részeinek működését a következők szerint vizsgáljuk. A kazánokat úgy fűtjük fel, hogy melegvízfűtés esetén 35—40 °C-os fűtővizet kapjunk, gőzfűtés esetén pedig elérjük az előirt üzemi nyomást. Ekkor minden elzáró szerelvényt kinyitva, az összes fűtőtesteknek fokozatosan és egyenletesen kell melegedniök. A fűtőtestek vizsgálatakor figyelemmel kell lennünk arra, hogy valóban le tudják-e adni a tervben előírt hőmennyiséget, hogy a fűtés üzeme közben a különböző fűtőtestek egyenletesen melegszenek-e fel, és végül, hogy a fűtőtesteknek a csőhálózatba való bekötése a hőhordó közeg áramlása szempontjából megfelelően készült-e. Meg kell vizsgálnunk a csővezetékek előírt lejtését, valamint az esetleges helytelen szerelésből származó és a fűtőközeg áramlását akadályozó víz-, illetve légzsákokat is. Szivattyús melegvízfűtésű berendezés átadásakor megvizsgáljuk a keringető szivattyút is. Egy differenciál-nyomásmérő vagy két nyomásmérő segítségével mérjük a szívó- és a nyomócsonk közötti tényleges nyomást. A kazánokra vonatkozó vizsgálatok azonosak a fűtési próba méréseivel, ezért átadáskor elég a fűtési próba jegyzőkönyvét ellenőrizni. A berendezés működési egyenletességének és szabályozásának vizsgálatához a kivitelező vállalat és az építtető megbízottai közös megegyezéssel kijelölik azokat a helyiségeket, amelyekben ellenőrizni kívánják a tervezett belső hőmérsékletet. Az egész épület összes helyiségeiből legfeljebb 10%-ot, de legalább négyet kell ellenőrizni az épület különböző pontjain. A kijelölt helyiségek belső hőmérsékletének mérésekor a hiteles hőmérőket a helyiség közepén, a külső falaktól legalább 1 m távolságban, a padló szintjé- tői 1,5 m magasságban helyezzük el. A vizsgálat előtt a fűtőberendezést legalább 3 napon keresztül a külső hőmérsékletnek megfelelően üzemben tartjuk, majd a negyedik napon — legalább 10 órai megszakítás után — újból üzembehelyezzük, és az üzemkezdettől számítva 4 órán keresztül, félóránként leolvassuk a kijelölt helyiségek hőmérsékletét. A hőmérsékletnek minden helyiségben egyformán kell emelkednie, és a negyedik óra végén el kell érnie a tervben előírt értéket. Ha a vizsgálat napján nincs szél, akkor azokban a helyiségekben, amelyekben a terv „szélpótlékot” vett figyelembe, a belső hőmérséklet 2—3 °C-kal magasabb lehet. Az átadás-átvételről jegyzőkönyvet kell készíteni.

 

 

Oldal: Központi fűtőberendezések vizsgálata és átadása
Központi fűtés szerelés Budapest és Pest megye szerte. Fűtésszerelő mester. - © 2008 - 2024 - kozpontifutes.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat