Központi fűtőberendezések üzemeltetése

A központi fűtőberendezések üzemeltetése nemcsak egyszerű tüzelési feladat, hanem ezen felül tartalmazza még a berendezés üzemének állandó ellenőrzését, gazdaságos szabályozását, az üzem biztonsági felügyeletét és a berendezés állandó karbantartását is. A berendezéssel fűtött helyiségekben tartózkodó emberek kellemes hőérzete, munkakedve, sőt egészségi állapota is nagymértékben függ attól, hogy milyen gondosan látjuk el a fűtési teendőket. Nagyobb lakóházak, irodaépületek vagy üzemek fűtőberendezésének szakszerűtlen, lelkiismeretlen üzemeltetését több száz, esetleg több ezer ember sínyli meg. A központi fűtőberendezések az ország tüzelőanyag-készletéből jelentős részt fogyasztanak el. Ezzel a jelentős mennyiségű tüzelőanyaggal népgazdaságunk érdekében a legmesszebbmenően takarékoskodnunk kell. Végül pedig a fűtőberendezések élettartama szempontjából sem közömbös, hogy hogyan fűtünk. Szakszerű üzemeltetéssel és a berendezés gondos karbantartásával biztosíthatjuk a berendezés hosszabb élettartamát, és elkerülhetjük a nagyobb üzemi károkat. A fűtőberendezések helyes és gazdaságos üzemeltetéséhez szakismeretek szükségesek. Ismernünk kell a fűtéskor végbemenő folyamatokat, a berendezés működését, helyes kezelését és a gazdaságos fűtés módját.

A berendezés üzembehelyezésének előkészítése

Központi fűtőberendezések üzembehelyezése nem úgy kezdődik, hogy a kazánokban tüzet gyújtunk, hanem az üzembehelyezést a begyújtás előtt gondosan elő kell készítenünk. Először is megvizsgáljuk, hogy a berendezés fel van-e töltve, vagy, ha a feltöltés még nem történt meg, meggyőződünk arról, nincs-e ennek valami akadálya. A feltöltött berendezést gondosan és részletesen átvizsgáljuk, és megállapítjuk, hogy üzemképes állapotban van-e. Végül tüzelésre előkészítjük a kazánokat. Csak ezután kezdődhet meg a fűtőberendezés üzeme. Lássuk részletesebben ezeket a teendőket.

Az első vizsgálat:

Hogyan állapítjuk meg, hogy feltölthető-e a berendezés vízzel? Megvizsgáljuk, hogy épek-e a kazánok, a csővezetékek, a fűtőtestek, nincs-e megbontva folytonosságuk, nem látszanak-e vízelfolyás vagy egyéb tömítetlenség nyomai. Megnézzük a kazánok belső felületeit is, nem látunk-e rajtuk vízszivárgást vagy korábbi vízfolyásból eredő rozsdásodást. Ellenőrizzük, hogy megvannak-e a kazánokon az összes szükséges szerelvények. Melegvízkazánon vízmagasságmérőnek, vízhőmérőnek és léghuzatszabályozónak; a gőzkazánon vízállásmutatónak, feszmérőnek, biztonsági állványcsőnek és léghuzat szabályozónak kell lennie. A csővezetékek és a fűtőtestek átvizsgálásakor arról is meggyőződünk, hogy az összes szelepek és tolózárak üzemképes állapotban vannak-e. Szivattyúval keringetett melegvízfűtésű berendezésnél megvizsgáljuk, hogy üzemképesek-e a szivattyúk, hibátlanok-e a villamos hajtómotorok és a kapcsoló szerkezetek, zárhatók és nyithatók-e a szivattyú szívó- és nyomócsonkján levő szelepek, ill. tolózárak. Végül azt is megnézzük, hogy rendben vannak-e a kazánok töltőcsapjai.

A berendezés feltöltése:

Az első vizsgálat után — ha közben nem találtunk hibát, ill. hiányosságot, vagy, ha azt már kijavítottuk, ill. pótoltuk — következhet a berendezés feltöltése. A kazán töltőcsapját és a kazánházban levő vízvezetéki csapot gumitömlővel kötjük össze, s előbb a töltőcsapot, majd a vízvezetéki csapot nyitjuk ki. A feltöltés befejezésekor fordított sorrendben előbb a vízvezetéki csapot, azután a töltőcsapot zárjuk el. A helyes sorrend betartása azért fontos, mert ha a csapokat fordítva nyitjuk és zárjuk, a hálózati víz nyomása könnyen ledobhatja a gumitömlőt az összekötő csavarzatról. A feltöltés befejezése után ajánlatos a tömlőt azonnal levenni a csapokról. Melegvízfűtésű berendezések kazánjait, csőhálózatát és fűtőtesteit teljesen feltöltjük vízzel, és ügyelünk arra, hogy a tágulási tartályban is elég legyen a víz. Éppen ezért ezeket a berendezéseket a tágulási tartály túlfolyóvezetékének a magasságáig töltjük fel. Feltöltés közben állandóan figyeljük a kazánokra vagy a kazánházi gyűjtővezetékre szerelt vízmagasságmérőt (252. ábra). Amikor ennek mutatója eléri az állítható piros mutatót (vagy a pirossal jelzett skálabeosztást), és a tágulási tartály túlfolyóvezetékén a víz még nem folyik ki, a feltöltést már csak óvatosan folytassuk mindaddig, amíg a víz a túlfolyón folyni kezd. A tágulási tartály túlfolyóvezetéke rendszerint a kazánházi kiöntőbe vagy a vízkagylóba torkollik (ha nem így van, akkor megkeressük a túlfolyócső végződését). A feltöltés befejezésekor az állítható piros mutatóval vagy más jelzéssel megjelöljük a vízmagasságmérő mutatójának állását. A vízmagasságmérő mutatójának töltés közben lassan (alig láthatóan) és egyenletesen kell jeleznie a fűtési rendszerben emelkedő vízszintmagasságot, és amikor a mutató eléri a piros jelzést (vagy azt követően rövid idő múlva) a víznek ki kell folynia a túlfolyócsövön. A leszerelhetőség és az ellenőrzés végett a vízmagasságmérőket háromjáratú csap közbeiktatásával szereljük a csatlakozócsonkra. A háromjáratú csap elforgatásakor (vagyis a vízmagasságmérő membránjának tehermentesítésekor) a mutatónak hirtelen kell leesnie a 0-állásra, a háromjáratú csap visszaforgatásakor (vagyis a vízmagasságmérő membránjának terhelésekor) pedig hirtelen fel kell emelkednie a O-állásról a hálózatban levő vízmagasságnak megfelelő állásra. Ha a mutató nem így jelez, akkor vagy a műszer hibás, vagy a háromjáratú csap nem zár teljesen, vagy pedig dugulás van a műszer összekötő csővezetékében. Gőzfűtésű berendezéseknek csak a kazánjait töltjük fel vízzel, mégpedig olyan magasságig, hogy a vízszint a vizállásmutató üvegcsövének közepéig érjen. Hosszabb üzemszünetek idejére ajánlatos a gőzkazánokat vízzel teljesen feltölteni, hogy mérsékeljük a belső kazánfalak rozsdásodását. Ilyen esetben, az üzem újraindításakor, csak annyi vizet engedünk le a feltöltött gőzkazánokból, hogy a vízszint a vízállásmutató üvegcsövének közepéig érjen. Gőzkazánok feltöltése után meggyőződünk még arról is, hogy a vízállásmutató üvegcsövekben a tényleges kazánvízszint látható-e, vagyis arról, hogy a vízállásmutató csapjai az üzemi állapotnak megfelelő állásban vannak-e, és hogy a csapfuratok nincsenek-e eldugulva.

A vízállásmutatónak három csapja van:

 a gőzcsap, a vízállásmutató felső — a kazán gőzterével érintkező — csatlakozásban, a vízcsap, a vízállásmutató alsó — kazán vízterével érintkező — csatlakozásban, és az ürítőcsap, a vízállásmutató alján levő, és a szabad légtérrel érintkező csatlakozásban. Üzemi állapotban a gőzcsapnak nyitva, az ürítőcsapnak zárva kell lennie. Ekkor a vízállásmutató üvegcsövében és a kazánban a közlekedőedények törvénye alapján — a vízszint egyenlő magasságban helyezkedik el, feltéve, hogy a csapok, ill. a furatok nincsenek eldugulva. Ezt a feltételt a következőképpen ellenőrizhetjük. Ha az ürítőcsapot (3) a másik két csap nyitott állásában kinyitjuk, akkor a víznek folytonos, bő sugárban kell kifolynia az ürítőcsapon keresztül. Ha a víz csak vékony sugárban, vagy egyáltalán nem folyik, ez annak a jele, hogy az ürítőcsap részlegesen, ill. teljesen eldugult. Ha a vízcsapot (2) lezárjuk, és nyitott gőzcsap (1) állásban kinyitjuk az ürítőcsapot (3), akkor a vízállásmutató üvegcsövében levő víznek hirtelen kell az ürítőcsapon keresztül kifolynia. Ha a víz csak lassan vagy egyáltalán nem folyik ki az üvegcsőből, akkor a gőzcsap részlegesen vagy teljesen eldugult. Végül, ha az előzőkben leírt csapállások mellett kifolyattuk a vizet az üvegcsőből, és ezután lezárjuk az ürítőcsapot (3), akkor a vízcsap (2) nyitása után a víz az üvegcsőben hirtelen emelkedik a kazánvíz szintjéig. Ellenkező esetben a vízcsap dugult el. Ha részleges vagy teljes eldugulást észlelünk, a csapokat a kazánok üzembehelyezése előtt ki kell tisztítanunk. A dugulást úgy szüntetjük meg, hogy lecsavarjuk a tisztítódugókat, és nyílásaikon keresztül dróttal kiszúrkáljuk és eltávolítjuk a csapot eldugaszoló szennyet. A csapok kitisztítása után megismételjük az ellenőrző próbákat.

A berendezés részletes átvizsgálása:

A feltöltés után arról győződünk meg először, hogy nincs-e tömítetlenség a berendezésben. Melegvízfűtésű berendezések jelentősebb tömítetlenségét a vízmagasságmérő megfigyelésével vehetjük észre. A vízmagasságmérő mutatója ugyanis tömítetlenség esetén nem marad a feltöltésnek megfelelő állásban, hanem lassan visszafelé esik. Gőzfűtésű berendezések nagyobb mérvű tömítetlenségét — a kazán vízszintje alatti részben —- a kazán vízállásmutató üvegcsövén észlelhetjük. Ha az üvegcsőben esik a vízszint, ez jelzi, hogy a berendezésből valahol kifolyik a víz. Tömítetlen berendezést nem szabad üzembehelyezni, hanem meg kell keresnünk a hibás helyet és gondoskodnunk kell a tömítetlenség megszüntetéséről. A szilárd tüzelőanyagokkal üzemeltetett kazánok részletes átvizsgálásakor megnézzük, hogy teljesen tiszták-e a rostélyok és a füstjáratok. Ha nem, akkor gondosan kitisztítjuk őket. Leemeljük a kazánok tetején levő tisztítónyílások fedőit, és nyeles drótkefével alaposan letisztítjuk a füstjáratokat. Az alsó füstjáratba hullott pernyét és kormot az első tisztítóajtón át eltávolítjuk. Ezután gondosan visszahelyezzük a füstjáratok tisztítófedőit és a tisztítónyílások ajtóit, és biztosítjuk tömör zárásukat. A tisztítófedeleket hamuval vagy homokkal szórjuk körül. Meggyőződünk a tüzelő- és hamuajtók tömör zárásáról is. Megmozgatjuk a füsttolattyúkat, a légcsappantyúkat és a léghuzam-szabályozókat, ellenőrizve, hogy könnyen járnak-e. Szorulás esetén a hibát kijavítjuk. Ezután megvizsgáljuk, hogy ép-e a kazán és a kémény közötti füstcsatorna-csatlakozás, és hogy nyílása nincs-e eldugulva vagy mesterségesen elzárva. A gáz- és olajtüzelésű kazánokat általában automatikus üzemre készítik, a biztonsági és szabályozó berendezéseket a gyártó vállalat szereli a kazánra, és működésüket a felszerelés előtt kipróbálja. A kazánok üzembehelyezése előtt meg kell győződnünk a biztonsági és szabályozó berendezések kifogástalan állapotáról, továbbá a főkapcsoló (gázcsap, olajszelep) zárt állásáról. Melegvízkazánokon meggyőződünk a vízmagasságmérő helyes működéséről és megnézzük, hogy megvannak-e, jól működnek-e a berendezéshez szükséges számú hőmérők. Gőzkazánokon ellenőrizzük a vízállásmutató működését, leürítjük és a szükséges mértékig újból feltöltjük a biztonsági állványcsövet. A rendben talált kazánok szerelvényeit és tolózárait üzemi állásba helyezzük. Ezután megvizsgáljuk a csőhálózatot, és azt is előkészítjük a felfűtésre. Végigjárjuk a csővezetékrendszert és megnézzük, hogy nincs-e rajta tömítetlenség. cscpegés. Ha ilyet találunk, gondoskodunk a hiba kijavításáról. A csőhálózat ellenőrzése közben meggyőződünk arról is, hogy minden tolattyú, szelep vagy más elzáró-, ill. szabályozószerkezet üzemképes állapotban van-e, és a kipróbált szerelvényeket üzemi állásukba helyezzük.

 

 

Oldal: Központi fűtőberendezések üzemeltetése
Központi fűtés szerelés Budapest és Pest megye szerte. Fűtésszerelő mester. - © 2008 - 2024 - kozpontifutes.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat